Elmentél harminc éve
| Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek. |
| Emlékszel csókjaimra már halott ajkadon? |
| Nyolc gyermeket akartunk, de végül csupán egy lett. |
| Az emigránsok léte nyomor és siralom. |
|
| Szerelmünk sziklakő volt, nem virágág, mely fonnyad. |
| Nem változott, nem gyengült tizenöt év alatt. |
| Pedig a párzást durva marcangolásnak mondtad |
| és gyűlölted. Ezért csak ritkán zavartalak. |
|
| De egyszer, haldoklásod előtt alig egy héttel |
| oly szorosan öleltél karod közé az éjjel, |
| hogy megpróbáltam. Csupa rákseb volt már a tested. |
|
| „Nem értem. Túlvilági gyönyörűség”, lihegted |
| és rögtön elaludtál. Feltérdeltem az ágyra. |
| Először volt így – sírtam. Először s utoljára. |
|
|
|