Tudás

Szókrátésztől Voltaire-ig és tovább vagy
száz évig, áldás volt az ismeret.
Kik részt kértek belőle, messze láttak,
s mohón szürcsölték, mint a friss tejet.
Tudásukkal az embert segítették,
és megjavították az életet,
habár útközben összetévesztették
a teoriát meg a tényeket.
Az ismeret ma mindenkit magányos
toronyba zár, ahol a téboly szálldos,
hol nem lelünk hitet, harmóniát,
gyógyszert a halál és a jövő ellen,
sem vígaszt. Mentől többet tud az ember,
annál kétségbeejtőbb a világ.
 

(Budapest, 1993)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]