Tudás
| Szókrátésztől Voltaire-ig és tovább vagy |
| száz évig, áldás volt az ismeret. |
| Kik részt kértek belőle, messze láttak, |
| s mohón szürcsölték, mint a friss tejet. |
|
| Tudásukkal az embert segítették, |
| és megjavították az életet, |
| habár útközben összetévesztették |
| a teoriát meg a tényeket. |
|
| Az ismeret ma mindenkit magányos |
| toronyba zár, ahol a téboly szálldos, |
| hol nem lelünk hitet, harmóniát, |
|
| gyógyszert a halál és a jövő ellen, |
| sem vígaszt. Mentől többet tud az ember, |
| annál kétségbeejtőbb a világ. |
|
|
|