Holdkóros emlék
| Kilenc évemmel bősz holdkóros voltam. |
| Négy emelet magasan s meztelen |
| éjjel az erkély rácsain táncoltam. |
| Hogy értem oda? Nem emlékezem. |
|
| Ha rágondolok: szebb, mint egy szép álom, |
| és nem bántam, meleg van vagy hideg. |
| Bokám alatt – még most is egyre látom – |
| köves út, fák meg villamossinek. |
|
| A mélységbe figyeltem. A magasba |
| csak holdtöltekor. Orvos segítsége |
| nem használt nékem. Magam hagytam abba. |
|
| Nem tudni, mért, de olykor visszanézek |
| s azt képzelem: már közel nyolcvan éve |
| táncolok így. Ilyenkor sose félek. |
|
|
|