Halálfélelem
| Tizennégy éves korom óta félek |
| a haláltól, mióta észrevettem, |
| hogy egyedül a testben él a lélek, |
| és külön létezése lehetetlen, – |
|
| szörnyű betegségek közt hánytorogtam |
| – néhány perc még, s fejemre dől a mennybolt – |
| majd harcban, hajón, haláltáborokban |
| (ne sajnálj érte: roppant érdekes volt) |
|
| tizenhatszor halasztottam találkát |
| a sorssal. És hogy íly vénen mi éltet? |
| A fény szerelme? emberek? barátság? |
|
| a föld, a fák, a vers? beszélgetések? |
| Vagy nyolcvan év után az tart és ápol, |
| hogy íly nagyon borzongok a haláltól? |
|
|
|