Szélsőjobb
Ami hazai, az csodás és helyes, |
ami külföldi, az a világ szennye – |
sajnálom őt, mert kedv s szeretet helyett |
harag, gyűlölség s átok fortyog benne. |
|
Úgy vélem, roppant előnyös lehetne, |
ha történelmet tanulna vagy nyelvet, |
de iskolájával ő befejezte |
az okulást. Azóta mindent elvet. |
|
Mikor belső unalmától megdermed, |
vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik. |
Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet, |
|
abba magát fejbúbig beleássa, |
s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódit, |
hiszen magyar. Ez a foglalkozása. |
|
|
|