Kínai fiatalok
Még odaát, egy parkban, nyári esten |
az út mellett a fűben, közel hozzám |
ahogy sétáltam, kínai, csinos lány |
s fiú feküdt, egészen pőre testtel. |
|
Ölelkeztek. Láttam, hogy észrevettek, |
és nem bánják. Sietve tovább mentem |
az ösvényen, de a fiatalember |
még rám mosolygott, ahogy lőni kezdett. |
|
A kínai fiatalok oly szépek – |
jutott eszembe. Mért, hogy a művészek |
nem festenek aktot, csak ruhás, rusnya |
|
vénségeket? Mi ennek oka, kérdem. |
Konfucius, szokás, hagyomány, Buddha, |
vagy a lényüktől idegen szemérem? |
|
|
|