Marthe de Ruspoli-Chambrun

A hercegnő De Gaulle nőmozgalmának volt szervezője. Halálra ítélve
ült a Gestapón, de nem végezték ki, mert pápai családból jött a férje.
Később Tangerben laktak, remek házban, görög szobrokkal, könyvekkel és kerttel,
hol ismeretlen virágok s bűvös fák illatoztak. (A hely, hol megismertem.)
Vénen is szép volt: csupa gőg s alázat, csupa babona, istenhit meg kétely.
Könyveket írt, nagyszerű régiségi jegyzetekkel és sületlen zöldséggel.
Ásatásokhoz vitt kocsin. Elnéztük a tuarégek kék csontját a sírban
s a sziklafalon tekergő kígyókat, miket berber szóval sátán-nak hívnak.
Egyszer vízparton ültünk, és a tenger kis szarkofágot görgetett lábához,
máskor kóbor kutyákat vett gondjába. Olykor komor volt, olykor víg s varázsos,
s elbeszélte, hogy nagy betegségében fölszállt, s meglátta holttestét a mélyben.
Amikor férje elhunyt, feleségül kívánt jönni hozzám, de lebeszéltem.
„Sebaj”, nevetett. „Meghalok s körötted szárnyalok mindig.” Meghalt, nem feledtem,
de tudom, nincsen sehol. Míg ezt írom mégis úgy érzem: itt lebeg felettem.
 

(Budapest, 1992)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]