Állatkert

Imádtam idejárni mint gyermek. Őzek, medvék,
leopárdok s a majmok, ahogy farkukat verték!
Most romos s ócska minden. A téglák és a csempék
hullnak, s a pavillónok roskadnak. Mégis emlék.
Régóta fordult búsra. Megjötte után mindjárt
kilencszáznegyvenötben Rákosi Mátyás itt járt,
azért, hogy a „rákosi viperát”, ezt a drága
dögöt, átkeresztelje „homoki viperára”.
Később rókát és ludat tartottak csöppnyi réten
együtt, mert azt képzelték: az állatok s a rabok
barátok lesznek – úgy mint zsidók meg arabok.
Egy katona puskával ült közöttük kis széken.
Majd a róka a káplár háta mögött megette
a ludat, s az lelőtte, amikor észrevette.
 

(Budapest, 1992)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]