Állatkert
Imádtam idejárni mint gyermek. Őzek, medvék, |
leopárdok s a majmok, ahogy farkukat verték! |
Most romos s ócska minden. A téglák és a csempék |
hullnak, s a pavillónok roskadnak. Mégis emlék. |
|
Régóta fordult búsra. Megjötte után mindjárt |
kilencszáznegyvenötben Rákosi Mátyás itt járt, |
azért, hogy a „rákosi viperát”, ezt a drága |
dögöt, átkeresztelje „homoki viperára”. |
|
Később rókát és ludat tartottak csöppnyi réten |
együtt, mert azt képzelték: az állatok s a rabok |
barátok lesznek – úgy mint zsidók meg arabok. |
|
Egy katona puskával ült közöttük kis széken. |
Majd a róka a káplár háta mögött megette |
a ludat, s az lelőtte, amikor észrevette. |
|
|
|