Versírás
| Mikor az első, félig tűrhető verssel készen |
| voltam, azt hittem, hogy nem sikerült más, csupán |
| egyetlen költemény és soha több. Ezt érzem |
| azóta is, hat-hétszáz kész költemény után. |
|
| Fejemben volt, leültem, hogy megírjam, a vershez, |
| s a papiron, nyolc óra múltán két sor szaladt. |
| Hagytam. Félévvel később egy hang éjjel felkeltett: |
| „menj írni!” Elkészültem vagy ötven perc alatt. |
|
| Tudok minden madárdalt. De az íhlet, amit |
| még sohasem éreztem, biztosan nem belőlem |
| fakad fel, mivel bennem csak a pánik lakik. |
|
| S a mesterség? Szakadék előtt vad ló. Alattam |
| ágaskodik. Megnyomom sarkantyúmat erősen, |
| bár tudom már régóta, hogy lovagolhatatlan. |
|
|
|