Versírás

Mikor az első, félig tűrhető verssel készen
voltam, azt hittem, hogy nem sikerült más, csupán
egyetlen költemény és soha több. Ezt érzem
azóta is, hat-hétszáz kész költemény után.
Fejemben volt, leültem, hogy megírjam, a vershez,
s a papiron, nyolc óra múltán két sor szaladt.
Hagytam. Félévvel később egy hang éjjel felkeltett:
„menj írni!” Elkészültem vagy ötven perc alatt.
Tudok minden madárdalt. De az íhlet, amit
még sohasem éreztem, biztosan nem belőlem
fakad fel, mivel bennem csak a pánik lakik.
S a mesterség? Szakadék előtt vad ló. Alattam
ágaskodik. Megnyomom sarkantyúmat erősen,
bár tudom már régóta, hogy lovagolhatatlan.
 

(Budapest, 1992)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]