Óceánia

Még láttam Óceániát, amikor élt és küzdött,
s tenger meg ég szórta a közösen vert ezüstöt.
Csónak ringott, ének zengett, mangót, kókuszt és tárót
kaptunk. Az élet öröme körülölelt. A lányok
velünk fürödtek meztelen, átdalolták az estét,
és Tahiti hegyoldalát testükkel lággyá tették.
A kakastaraj dombtetők még állnak Számoa felett,
de a turizmus már minden retekszín strandot tönkretett.
A kereskedők kacatot adnak. A fák kivesznek.
Halászat nincs. Az emberek japán konzervet esznek.
A lelkészek vágy, pőreség s bűn ellen prédikálnak.
A Paradicsom összedőlt. Mindenki bamba s fáradt.
A lányok sem dalolnak már, mezítlenül se járnak.
Fiúk helyett a Bibliát símogatják vasárnap.
 

(Budapest, 1992)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]