Húgom
| Hugomat, ifjú orvost, egy jólelkű házmester |
| bújtatta negyvennégyben. Az özvegy ezredesné |
| feljelentette. Vitték. Ott Kún páter vezényelt: |
| „Krisztus nevében, tűz!” – és belőtték a Dunába. |
|
| Másfél év múlva értem haza. A házmesterhez |
| mentem. Az ezredesné az ujságban hirdette: |
| szobát akar kiadni. Mint hogyha azt keresném, |
| felszaladtam a lépcsőn, hogy megnézzem magamnak. |
|
| Félbolond, aggszűz lánya vezetett a szobába, |
| majd anyjához. Az ágyban feküdt halálsoványan. |
| „Az új lakó”, suttogta s mindjárt köhögni kezdett, |
|
| fuldoklott és párnáját elborította vérrel. |
| Lefutottam. A járdán megálltam és remegtem. |
| Én nem kívántam bosszút. De megbocsátás sincsen. |
|
|
|