Farkaskutya
| Bőszéék kutyakölykével sokáig |
| játszódtam, mint ki kisgyerekkel játszik |
| kertünkben. Olyan okos volt! Előre |
| sejtette, milyen mókát várok tőle. |
|
| Versenyt futottunk – mindig megelőzött, |
| vagy ugrottunk (itt már ritkábban győzött), |
| s bukfenceztünk a fűben, én mögötte – |
| azt képzeltem, hogy így tart már örökre. |
|
| Ma reggel szájában többé nem hozta |
| a botot. Még nem gyanakodtam rosszra, |
| de tiszta szeme zavaros és bágyadt |
|
| volt, s könnyü fátylat szőtt benne a bánat, |
| mert hirtelen ráeszmélt és megdermedt, |
| hogy kutyának született, nem embernek. |
|
|
|