Farkaskutya

Bőszéék kutyakölykével sokáig
játszódtam, mint ki kisgyerekkel játszik
kertünkben. Olyan okos volt! Előre
sejtette, milyen mókát várok tőle.
Versenyt futottunk – mindig megelőzött,
vagy ugrottunk (itt már ritkábban győzött),
s bukfenceztünk a fűben, én mögötte –
azt képzeltem, hogy így tart már örökre.
Ma reggel szájában többé nem hozta
a botot. Még nem gyanakodtam rosszra,
de tiszta szeme zavaros és bágyadt
volt, s könnyü fátylat szőtt benne a bánat,
mert hirtelen ráeszmélt és megdermedt,
hogy kutyának született, nem embernek.
 

(Budapest, 1992)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]