Polgári ház, 1900
| Szüleivel anyám, a tízéves kisleányka |
| Zágrábban élt. Egy este, mikor bebújt az ágyba, |
| a német nevelőnő ezt mondta anyácskámnak: |
| „A roló rekeszében kísértetek tanyáznak. |
|
| Ne félj! Védőt szereztem, nagy hőst. Arany a lelke!” |
| Éjfélkor az ablakban szép hadnagyot emelt be. |
| „Jöjj hozzám”, szólt a kislány. „Nem, innen kell, hogy lássam”, |
| felelt az, vetkőzött s már bent volt a másik ágyban. |
|
| Így védelmezte őket buzgón, hetente négyszer, |
| amíg kardja a székről le nem fordult egy éjjel. |
| Nagyanyám a lármára, ingben, épphogy benézett, |
|
| de nagyapám öltönyben később jött. A vendéget |
| áthívta a szalónba, hol hosszan kvaterkáztak, |
| a német nevelőnőt pedig kidobta másnap. |
|
|
|