A szép cselédlány
| Tizenhat éves voltam, mikor az ebédlőben |
| csak elkapott. Még senki nem csókolt soha így. |
| Szédítő szenvedéllyel, harapva, hosszan, bőven, |
| és nyelve számba siklott, mint fejével a gyík. |
|
| Blúzát is kigombolta, fejemet kis melléhez |
| szorította, mint aki ügyetlen csecsemőt |
| szoptat. „Gyere ki hozzám ma éjszaka, te édes. |
| A vén szakácsnő alszik. Mi nem zavarjuk őt.” |
|
| Keserűen végződött. Virrasztottam az éjjel, |
| s mégse mertem kimenni, mert szüleimtől féltem. |
| Másodnap, éjfél táján behallatszott egy kéjes |
|
| nyögés. Apám szaladt ki. A szűk cselédszobában |
| cigányfiú feküdt kettejükkel egy ágyban. |
| Apám rögtön kidobta a házból mind a hármat. |
|
|
|