Talián László
| Csempész volt, mégis Recskre került. Kápó lett rögtön. |
| Bitangabb hajcsár nála aligha élt e földön. |
| Lelketlen, buta, aljas, és míg a tábor rothadt |
| és pusztult, ő meghízott és nyalt az ávósoknak. |
|
| Én voltam a célpontja. Rám rakott minden terhet, |
| kínzott és megalázott, rúgott és feljelentett, |
| míg hallgattam, mint püfföl, ahogy tört bordám reccsen, |
| s néztem, hogy kötnek gúzsba. Ez történt köztünk Recsken. |
|
| Több év múltán, esőben a Nyugatinál jártam. |
| Egy kéz hátulról csuklón fogott. A tócsás sárban |
| Talián térdelt. Könnyezve csókolta kezemet. |
|
| „Bocsásson meg”, suttogta. „Persze hogy megbocsátok.” |
| Boldogan mosolyogtam, hogy benne, ilyen átkos |
| lényben is él – nem hittem – a lelkiismeret. |
|
|
|