Rémkép gyötört

Rémkép gyötört végig az ifjúságon,
hogy sohasem lesz jó költő belőlem,
de tévedés volt a lidérces álom –
tudhattam volna: semmi sem függ tőlem.
A mindenség örvényében nem számít
sem szorgalom, se mánia, sem íhlet,
sem hogy a tehetség elér akármit –
a közvélemény is csak üres díszlet.
A súgó dönt. Helye közölhetetlen,
mert nem tudom, hogy máshol él, vagy bennem,
s ő nem függ tőlem, de én függök tőle.
Ez az igazság. Bolond, ki rám hallgat.
Ne várj az élettől semmi jutalmat,
de próbálj többet csinálni belőle.
 

(Budapest, 1991)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]