Nevezzem párbajnak?
| A harc ötven évig folyt. Lőttek rám jobbról-balról, |
| szünet nélkül. Homlokom közepe volt a cél. |
| Újságírók, esztéták, javában sarlatánok. |
| A legtöbbje rosszul lőtt. Akadt, ki eltalált. |
|
| Csak a nyilas Csilléryt támadtam vissza, versben. |
| Dús asztal mellett zabált, amikor kézhez kapta, |
| elolvasta, veres lett és lefordult a székről – |
| kár, hogy csak rosszullét volt és nem gutaütés. |
|
| Hová lettek azóta a lármás mocskolódók, |
| Keszi, Tamás Aladár, Eckhardt, Szegi, Tóth Dezső, |
| Sőtér és mind a többi? Ki tudja nevüket? |
|
| Sokan voltak, nem jutott időm velük törődni. |
| Miközben ottkinn jártam, mosolyogtam s fütyültem. |
| Sejtettem, győzök rajtuk holtan. De élve győztem. |
|
|
|