Fakul a remény
| Erazmus s Morus, közel ötszáz éve |
| azt hitte: a sors jobb jövőt kínál, |
| hogy aranykor jön, boldogság és béke, |
| mert három eszes, fiatal király |
|
| került a trónra, mert a könyvterjesztés |
| tudást visz szét, s az oktatás a kor |
| jó szelleme – s azután észrevették, |
| hogy pusztulás lesz, háború s nyomor. |
|
| Azt képzeltem én is, mikor a Szovjet |
| szelíden összeomlott, hogy most jobb lesz |
| s az ezredvégre csillagfény terül. |
|
| Hogy tévedek, már régen észrevettem. |
| Pénzéhes, gyilkos bestia az ember, |
| ki most sem akar élni emberül. |
|
|
|