Péter Gábor, az ÁVH parancsnoka
| Még él, de harminc éve nincs, aki felpofozza. |
| Ott ült az íróasztal mögött, mikor behoztak. |
| Előtte aktacsomó Faludy Gyé nevével. |
| „Olvasta?” – „Nem olvastam, de azért belenéztem.” |
|
| „Ön szerint mi a bűnöm?” – „Nincs bűn.” – „Szóval kidobnak?” |
| „Egy nyavalyát.” – „Mi okból?” – „Kit egyszer idehoztak, |
| itt kell, hogy megdögöljön. Hülyékre nincsen szükség.” |
| „Miért hülye?” – kérdeztem. Ő felém fordult büszkén, |
|
| ajkán ferde mosollyal: „Épp te nem volnál marha, |
| aki Amerikából jöttél haza e szarba?” |
| Jól hallottam? Nagyon jól. Elhültem, hogy ezt mondja. |
|
| Közben, hogy elvitessen, a csengőgombot nyomta. |
| Ez a halálítélet. Nevessek-e, vagy sírjak? |
| Vagy kérdezzem meg tőle: Mondd, nem félsz, hogy megírlak? |
|
|
|