Petrarca
| Nem Arnault Danielnek, hanem néki |
| köszönhetem a szonettet, az égi |
| hangszert, hol nyolcvan sort zsufolok össze |
| tizennégy sorba, s egy rossz szótag közte |
|
| meggyilkol mindent. Isten keresése |
| mellett a földi siralom helyére |
| a világ szépségét is felfedezte. |
| De főként azért áldom, mivel este |
|
| papirt rakott írásra fekhelyéhez, |
| mert félálmában sok jó dolgot képzel, |
| mi másnap többé nem jut az eszébe. |
|
| Ezt firkálta egymásra a setétben, |
| és fejtegette minden reggelen. |
| Félszázad óta én is ezt teszem. |
|
|
|