Róma, 2.
| Itt vasárnap kiülnek az utcára |
| a vendéglői asztalhoz, ahol |
| pletykálnak, isznak, nevetnek, hiába |
| van kormányválság, gyilkosság, nyomor, |
|
| csalás, államcsőd, maffia – mert élnek, |
| ahogy lehet, míg világ a világ, |
| értik, hogy a sors ellen mit sem érnek |
| káromlások, sóhajok meg imák. |
|
| Irigylem őket, mert sosem tűzték fel |
| bal mellükre hazájuk bánatát, |
| nem bánják, hogy más francia vagy német, |
|
| nem álmodnak maguknak bűvös Édent, |
| Európától nem várnak csodát, |
| viszont pontosan tudják, kicsodák. |
|
|
|