Húszévesen

Nyakkendőt, fésűt, tükröt, és rögtön kész vagyok.
Ki kell használnom ezt a mai vasárnapot.
Egy lány vár lent a sarkon. Ovális vagy kerek?
Fekete, barna, szőke? Teljesen egyremegy.
Mozi, kávéház, séta: csak úgy, ahogy megszokta.
Utána lágy ágy, erdő, fapad vagy szénaboglya.
Ölelkezés és csókok; se szerelem, se szó.
A gyors kéj úgy zuhan rám, akár a nyaktiló.
Jó volt, avagy nem volt jó? Nem kérdezem, csupán
azt kérdem: melyik nő jön az esti lány után?
Lehetőleg még éjjel. Búcsúzom és megyek.
Ilyen és soha nem más a kóbor élvezet.
Értéke, ára semmi, jutalma is sovány.
Csak egyszer utaztam így a kéj izzadt lován.
 

(Budapest, 1991)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]