Halál

Ily öregen, ha lefekszik az ember,
eszébe jut mindig: tán nem kelek fel.
Mondom: roppant a természet kegyelme,
s milyen csodálatos ajándék lenne!
Sokszor tünődtem ezen, s folyton féltem
– habár a vénség bánata nem ért el –,
hogy lelkem leépül, s itt marad rátok
üres testem, azért, hogy sajnáljátok.
Vagy hogy izzadt kórházi ágyon fekszem
hülyén, bódultan, de az orvosom bennem
azt őrzi meg, amiben nincs már szellem,
csak kínlódás. És én mindenki ellen
a legszebbik megoldásra gondoltam:
ne láss meghalni, s itt feküdjek holtan.
 

(Budapest, 1991)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]