Plátó, Plótinosz
| Vedd Plátót. A nagy űrben, az istenség |
| fejéből jött a dolgok ideája. |
| A szék, a szó, a szépség vagy az emlék |
| mind-mind belőle szállt le a világra. |
|
| Vagy Plótinosz. A mindenható Egyből |
| a halandók mint nagy lépcsőn zuhannak |
| le, de a derék ember újra feljön, |
| s az Egybe olvad. Ki ezt hiszi, annak |
|
| agyában a tan sarjad és virágzik, |
| bár a valóból épp e tan hiányzik. |
| A fiatal szerzetes behunyt szemmel |
|
| megállt a kerengőben. Néma csend. |
| Istenre gondolt éhes szerelemmel, |
| mire az isten rögtön megjelent. |
|
|
|