33 év
| Hazulról jöttek s hencegtek: míly pompás |
| Kádárnál! Emigránsok hazatértek |
| néhány hétre, és pöffeszkedtek folyvást. |
| Milyen jó, hogy ebben sosem volt részem. |
|
| Később Kádárék kint nyaláshoz fogtak, |
| de elém hiába dobták a horgot, |
| mert társaimnál jobban hozzászoktam |
| – s nem is éreztem, hogy mi – a nyomorhoz. |
|
| Vagy tíz éve üzentem Wesselényi |
| barátomnak: kérdezze meg, mi volna, |
| ha hazajönnék egy napra, megnézni |
|
| apám sírját? „Lefogjuk és bezárjuk”, |
| szólt a miniszter. „De mivel vádolja?” |
| „Mivel vádolom? Azt majd kitaláljuk.” |
|
|
|