Wesselényi Miklós
| Legjobb barátom. Most már ott pihen |
| urnájában a Farkasrétiben. |
| Történész, hívő katolikus, éles |
| eszű, egyszerre szelíd s szenvedélyes. |
|
| Ott állt egyszer, november négy után |
| a Széchenyi könyvtárban délután, |
| míg az udvarra szovjet tankcsapat |
| vonult be a kegyetlen ég alatt. |
|
| Őrnagy jelent meg: „Katonáim fáznak. |
| Tüzet rakunk. Könyv kell.” Miklós elsápadt. |
| „Tíz harcost kérek” – szólt, s máris imádta |
|
| dolgát. Mentek a Marxista könyvtárba. |
| „Vigyék!” S nevetve hulltak könnyei, |
| milyen jól égnek Lenin könyvei. |
|
|
|