Szép Ernő a Margitszigeten
| A kis szállónál régen párok ültek |
| és hallgatták a rigók mit fütyültek. |
| De azután, az ostromágyúk trágár |
| zajára elköltöztek. Nem dalolt ott madár már. |
|
| Negyvenhat nyarán kimentem egy esten, |
| hogy a szállóban Ernőt felkeressem. |
| Párok ültek a fapadokon körben |
| s egy rigó füttyét hallgatták gyönyörrel. |
|
| Nem értettem. Kérdem a portást, hol van |
| a költő. „Kint”, feleli, „a bokorban”. |
| Hogyhogy bokorban? „Az öregúr éjjel |
|
| kisurran titkon, s a bokrosba térdel. |
| Ott fütyül nékik. Ők nem tudnak róla, |
| hogy Szép Ernő a szeretők rigója.” |
|
|
|