Balaton
| Hányszor fürödtem benne gyermekkorban, Siófokon, Füreden, Keszthelyen! |
| Később egyszer Földvár mellett bujkáltunk a nyár vége előtt szerelmesem |
| családjától és télen, vízre épült kunyhóban Szentgyörgynél, éjfekete |
| hollók között és margarínszín ködben, ahol édes volt az ágy melege. |
|
| Negyvenkilencben Szántódra siettünk Zsuzsával, a révhez. Kocsink mögött |
| – április volt csak – a szokott két hájas, nyak nélküli ávós autója jött. |
| A komp elment. Fürdőnadrág volt rajtam, beugrottam. A két bitang gatyára |
| vetkezett, s utánam borult a jeges vízbe. Féltek, hogy leúszom Belgrádba. |
|
| Nem volt tovább. Az argentín követtel Asunciónból kilenc-ötvenhétben |
| kocsiztam a San Bernardino-tóhoz. A homokparton álltunk. Körülnéztem. |
| Szemközt, mint Tihany, félsziget. Mögötte nagy, erdős dombok. Bölömbika hangja |
|
| a nádasból. Oldalt köröző, tarka madarak. A víz édes volt és lanyha. |
| A Balaton lehetett éppen ilyen, gondoltam, ezelőtt vagy ezer évvel. |
| Sóhajtottam. Ez nem kell. Amazt meg csak álmomban látom. S most mégis elértem. |
|
|
|