Ne sajnálj
Ne sajnálj engem. Hány sok óceánban fürödtem |
véghetlen, negyvenéves vándorlásom alatt! |
A Korál-tenger zöldes és feszes volt köröttem, |
bokámnál százszám úsztak a szivárványhalak. |
|
Callaonál alkonykor vérveres lett a tenger; |
Máltán hegyes sziklák közt fürödtem meztelen; |
Friscóban tarkóm s csípőm ívelt hídján hevertem |
a homokon, s a víz lágy volt, mint a szerelem. |
|
Fowey-ban* a hab elszürkült és vad viharok vertek, |
de Tarawa atollján volt a világ a legszebb. |
A pálmalomb közt szellő. A vizen semmi mozgás, |
|
csupán a hold ezüstje. Elfeküdtem pihenni |
gépágyúk közt a parton. Négyárbócos vitorlás |
libegett a lagúnán. Én láttam csak, más senki. |
|
|
|