Ne sajnálj

Ne sajnálj engem. Hány sok óceánban fürödtem
véghetlen, negyvenéves vándorlásom alatt!
A Korál-tenger zöldes és feszes volt köröttem,
bokámnál százszám úsztak a szivárványhalak.
Callaonál alkonykor vérveres lett a tenger;
Máltán hegyes sziklák közt fürödtem meztelen;
Friscóban tarkóm s csípőm ívelt hídján hevertem
a homokon, s a víz lágy volt, mint a szerelem.
Fowey-ban* a hab elszürkült és vad viharok vertek,
de Tarawa atollján volt a világ a legszebb.
A pálmalomb közt szellő. A vizen semmi mozgás,
csupán a hold ezüstje. Elfeküdtem pihenni
gépágyúk közt a parton. Négyárbócos vitorlás
libegett a lagúnán. Én láttam csak, más senki.
 

(Budapest, 1990)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]