Angol olvasóm
| Itt Torontóban sokan mondták, hogy huligánok |
| rabolják ki az embert parkban, utcán és téren, |
| de nem figyeltem. Aztán, tavaszi délutánon |
| nejlonszatyromban hússal, sajttal, tejjel, kenyérrel |
|
| mentem haza utcánkon. Fiatal, magas néger |
| egyenest nekem rohant, csomagomat elvette, |
| és átfogott erősen. Azt gondoltam, megkésel. |
| Lihegett a futástól. Én reszkettem mellette. |
|
| Megfojt állóhelyzetben ez az átkozott barbár? |
| Felnéztem a magasba. Mosoly járt széles ajkán. |
| Még élvezte. Kiáltsak: most öl meg ez a ronda? |
|
| De az utca üres volt. Nincsen, ki megsegít. |
| Ő meg csak egyre jobban szorongatott, s ezt mondta: |
| „Engedje, hadd öleljem. Imádom verseit.” |
|
|
|