Elmondom, úgysem értik
| Elmondom, úgysem értik. Mi tudjuk csak a leckét. |
| Nálam huszonhét évvel voltál fiatalabb. |
| Más fajta: észak, nem dél. Az álmatlan mindenség |
| iszonya visszahátrált, mikor megláttalak. |
|
| Szavunk: hieroglifek sora a végtelenben. |
| És azonnal egymásnak emeltünk védfalat: |
| te nékem a halál – én néked az élet ellen. |
| Melyikünk kapott többet? Tisztázatlan maradt. |
|
| Nem volt elég erőm, hogy megmentselek magamtól, |
| de ami jött, olyan volt s maradt, mint az aranykor, |
| míg csak fejemre omlik az égi boltozat. |
|
| Lélekvesztő testem most elsüllyed. Beteg lettem, |
| s te azt keresed, hogyan halhatnál meg helyettem. |
| Szégyenkezem, Álkesztisz. Én voltam boldogabb. |
|
|
|