Li Táj-po
| Mellette boroskancsó. Kalapját a rekettye- |
| bokorra tűzte. Talpát zöld patak vize mossa. |
| A nádból kócsag szemez vele, amíg ecsetje |
| viharsebesen verset pingál a papirosra. |
|
| Elolvassa. Nagyon szép! Felnevet örömében. |
| A kéziratot csónak formában összehajtja |
| s a vízre teszi. Ott áll, majd fordul. Talán éppen |
| egy krokodil szájához úsztat le. Áldás rajta! |
|
| A versírás mulatság. A pénzszerzést lenézi. |
| Híre s az emberfajta tök- és dögmindegy néki. |
| Feleségét otthagyta tegnap. Holnapra másik |
|
| ígérkezik. Berúgott. Kettős holdat lát. Ásít. |
| Dunyhának az ég kerek boltját húzza magára. |
| A költők ezer éve irigykednek reája. |
|
|
|