Janus Pannonius hazatér
| Itthon vagyok, nagy Isten. Zokogva ölelgettek, |
| mert látogatni jöttem. Ha maradok, megvettek, |
| mivel közétek állok. Bor még terem itt bőven, |
| de ha humanizmusról szólok, szaladtok tőlem. |
|
| Magyar vagyok vagy horvát? Magyarnak lenni: vallás, |
| melldöngetés, hőbörgés, állandó elfoglaltság, |
| de Zagrebben csak pislog, itt szebben ég a szellem |
| s vitézek vagytok mások, s még inkább egymás ellen. |
|
| De van-e elég erőm, hogy innét elmehessek? |
| Oly sokakat szeretek és oly sokan szeretnek, |
| többet mint Veronában, többen mint Velencében, |
|
| tízszer meg százszor többen. Legyen ez a végső érvem. |
| Maradok, bár tudom, hogy fejjel megyek a falnak – |
| és most marjatok belém, ahogy a férgek marnak. |
|
|
|