Zimányi szabályosan és lépésben
Zimányi szabályosan és lépésben |
hajt át Polgáron. Az út szélén tétlen |
rendőr. Megállítja Tibort fél kézzel: |
„Szálljon ki. És az igazolványt kérem.” |
|
Én bent maradok a kocsiban ülve |
és fujtogat a méreg, mert e csürhe |
csak azért úszult a magyar utakra, |
hogy piszlicsári hatalmát mutassa. |
|
De haragom elolvad azon nyomban |
mikor hallom, hogy odakint azt mondja: |
„Megállítottam. Ne vegye rossz néven, |
|
de csak azért, hogy a költőt megnézzem.” |
Három vivát! Taposs, Tibor, a gázba. |
Én sem születtem e földre hiába. |
|
|
|