Közted s az íróasztal között
| Közted s az íróasztal között járom |
| a földi utat. Máshol nem visz út. |
| Te meg a vers: e relatív világon |
| ti lettetek nékem az abszolút. |
|
| Bukás nem ártott, dicsőség nem használt. |
| Mindegy, hogy bor terült vagy csak sovány |
| leves: összenevettünk, mert az aurát |
| ott láttuk mindig egymás homlokán. |
|
| Valljam be, hogy kézmozgásod szellője |
| megihletett s lerészegedtem tőle? |
| Nem sejti más, de te tudod, hiszen |
|
| mi mindent kiterítettünk egymásnak |
| az asztalra s a fűbe. A halál csak |
| távol mennydörgés volt e pikniken. |
|
|
|