Múlt századi rózsakert
| Téglafalas, négyszögű kertbe lépek és azt hiszem, hogy gyümölcsösben állok: |
| a százéves, hatalmas rózsafákon alma-magasan nyílnak a virágok. |
| Csak nehezen érzékelem, hogy rózsák, mert hegyesek, akár a tulipánok, |
|
| kelyhük csukott, szirmuk viola-vörös, ibolyás-bársony, s a ma ismeretlen |
| kékeslila, pár halványsárga csíkkal, vagy találomra elszórt fehér pettyel – |
| míly idegenek nékünk s milyen mások lehettek, kik íly rózsákat szerettek! |
|
| A nők selyemben s tafotában jártak; zárt rózsakelyhek, szinte semmi illat. |
| Kisujjukat mereven eltartották a finom csészétől, ha teát ittak. |
| Festményben a Rosetti-féle giccset magasztalták. A klasszikus idézet |
| meg az aranyköpés a költeményben volt az, mi minden dámát megigézett. |
|
| Éjjel puritán lelki gyötrelmek közt hosszú ingben, s kátránysötétben várták |
| férjüket, nehogy a bűn mellé egymás gyalázatos pucérságát is lássák. |
| Száz év múltán e hölgyeket nehéz már megértenem. A férfiakat jobban |
| ismerem. Párzás közben lovaikra gondoltak, akár az autóra mostan. |
|
(Mottisfont, Dél-Anglia, 1988) |
|
|