A szubtropikus éjben
| A szubtropikus éjben elfekszünk egymás mellett |
| a teraszon. Fölöttünk a csupa-csillag ég. |
| De lehet, hogy hátunknál fogva emel a matrac |
| és mint trapézen fekszünk a mindenség felett. |
|
| Sok-sok gombostűfejnyi kék, piros, ezüst csillag. |
| Hány fényévre? Ne kérdezd. Illúzió a tér. |
| Milyen pályán, mióta, miért? A csillagok nem |
| növesztenek évgyűrűt. Képzelgés az idő. |
|
| A laza mindenség ez, két csontvázzal az alján. |
| Egyszeri tűzijáték. Az ember élvezi. |
| Az öröklét szellőjét érzem, bár mozdulatlan. |
|
| A csend üvegszemében a Semmi fényei. |
| Száz neutrinó jár át rajtunk. Egy pillanatra |
| azt gondolom: Spinózát meg tudnám érteni. |
|
|
|