Crna Gora
| Apám fiókjából egy fakó fénykép merült fel bennem most, hogy arra jártam. |
| A cs. és k. főhadnagy nem esett el a Lovcsenen. Cetinje kocsmájában |
| ül a lócán. Aranygallér, fekete szúrós bajusz. Mellette, szinte rajta |
| a bracchiumos, vastag kocsmárosné; a nő mögött apám bolyongó karja. |
|
| A főhadnagy szlovákját jól megérti az asszony, de most nincs beszélni kedvük: |
| a ragacsos trák vörösbortól szájuk padlásához odatapadt a nyelvük. |
| Ezért csak összehajolnak és némán bámulják egymást, amiből világos, |
| hogy az asszony éjszaka izmos combja között forgatja a szelíd megszállót. |
|
| Az asztalnál három fiatalember iszik velük: vérbosszún nevelt srácok, |
| és bár apám nem sejti, a fényképről jól látni, hogy helybeli partizánok, |
| vad fiúk, kik nadrágzsebből lelőnek minden osztrák–magyar tisztet; csak őt nem. |
|
| Mért nem? Titkos szálak fűzték e tájhoz, úgy mint engem. Zord ösvényeken járok, |
| szakadékok szélén, mert sérthetetlen vagyok kocsmákban, falvakban, hegyekben. |
| Kinek köszönjem ezt? A tar szikláknak? E szép, vad népnek? Milován Gyilásznak? |
|
|
|