Tizenkét és még öt pintyőke
| Tíz éve lakunk együtt, mégsem értem, |
| hogy kora reggel az ünnepi csend, |
| majd a csipogás s végül ez az édes |
| s egyre hangosabb füttyszó mit jelent. |
|
| De már értem. A lámpa burájából, |
| ahol szüleik fészkelnek, kijött |
| s letelepedett a gumifa-ágon |
| az öt kövér és bamba újszülött. |
|
| Földünkre szerény vendégek érkeztek! |
| A fogadásra rendezett koncerthez |
| beajánlom lantosnak magamat. |
|
| A világon csak ti vagytok s az ember, |
| kik énekelni tudtok kedvetekben; |
| folytassátok Mozarttal, madarak. |
|
|
|