Nem édeskés köztünk az óbor…
| Nem édeskés köztünk az óbor. |
| Lényed még mindig megigéz |
| után sem fogyunk ki a szóból. |
|
| Csendélet én, te hanglemez – |
| egykor féltem, de már nem félek, |
| megtanultam: az ellentétek |
|
| Nagy ritkán felújul rémálmom, |
| hogy egy névtelen állomáson |
| elvesztelek a ködös sínen. |
|
| Az ébredés mindig csodás, |
| bár jól tudom, hogy lesz egy ilyen |
|
|
|