Nem édeskés köztünk az óbor…

Nem édeskés köztünk az óbor.
Lényed még mindig megigéz
s felemel. A huszadik év
után sem fogyunk ki a szóból.
Csendélet én, te hanglemez –
egykor féltem, de már nem félek,
megtanultam: az ellentétek
is összeláncolnak veled.
Nagy ritkán felújul rémálmom,
hogy egy névtelen állomáson
elvesztelek a ködös sínen.
Az ébredés mindig csodás,
bár jól tudom, hogy lesz egy ilyen
ködös, névtelen állomás.
 

(Toronto, 1986)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]