Brenda
| Brenda fiatal asszony. Öt éve, hogy férjével lakberendezésből élnek, |
| méghozzá jól. Két aranyos kislányuk született közben. Mind a négyen szépek. |
| Brenda, mi angol kisvárosban ritka, boldog, gonoszság nélkül való s nyájas. |
| Ősei – ezt titkolja – messze híres zsebmetszők voltak a Négy György korában. |
|
| A fiú a kordélyon állt: az apja akasztására ment, hogy végignézze, |
| s mikor felnőtt, folytatta mesterségét. Brendának ez csak ritkán jut eszébe. |
| De két héttel karácsony előtt hangot hall minden éjjel. És a hang ezt mondja: |
| „Ne hagyd őseid hagyományát veszni. Készülj fel, lányom, és utazz Londonba.” |
|
| A zsúfolt földalattin odanyomja mellét a férfihoz, ki éppen ránéz; – |
| ilyenkor öt-hat karórát levágni, sőt nadrágzsebbe nyúlni gyermekjáték. |
| Van, aki hálás. „És a detektívek?” kérdem Brendát a veres plüssdíványon. |
|
| Nevet. „Őseim szaglóérzékével kiszimatolom, mielőtt meglátom.” |
| „A szajréból karácsonyi ajándék lesz persze.” Nemet int. „Egy tisztességes |
| orgazdánál az ékszert fontra váltom. Jótékony célra adom az egészet.” |
|
|
|