Itt vettünk házat…
|
Balázsnak és Csillának
| „Itt vettünk házat, amikor átjöttünk. És itt jártak a lányok iskolába”, |
| mondja Balázs előadás után. „Nézzük meg. Néhány mérföldre lehet csak.” |
| Sugárúton hajtunk. Ez a sarok volt? Sem ez, sem az. Rosszul megyünk. És itt sem. |
| Hol a templom, mely mellett befordultak? Nincs templom, és ha volt, most áruház. |
|
| Ez nem a régi, meghitt mellékutca. Itt volna, de a bükkfákat kivágták? |
| Máshol próbálkozunk. Forgalmi lámpák között tévelygünk, hátrálunk, megállunk. |
| Hol a térkép? Nincs ilyen nevű utca. Tíz év sem múlt el és átkeresztelték? |
| Rendőrautó gyanakszik ránk. Éjfélre abbahagyjuk a Kafka-i bolyongást. |
|
| A nagyúton siklunk s az elmúlás fekete sátrat telepít fölénk. |
| Csilla behunyja szemét, aztán én is. Elnémult az ifjúság madara. |
| A reflektorok csápjai kihunynak, és hova visz a kocsi meg az út? |
|
| Egyetlen kincsünk, az Idő, kicsordul tenyerünkből, inflál, értékét veszti, |
| meggyilkolja életünk tanúit, a díszleteket körülünk elhordja |
| és végül, mint a részeg elefánt, laposra tapos valamennyiünket. |
|
|
|