Humanizált táj: perzsaszőnyeg pázsit

Humanizált táj: perzsaszőnyeg pázsit,
emberfej szikla. Meztelen leány
guggol a víznél; csak a háta látszik
meg félprofilja. Selymes pejlován
tejképű ifjú közeleg. Megretten
a nőtől, mert szűz fiú és olyan
fiatal, hogy bár sejti, íly esetben
mit kéne tenni, nem tudja, hogyan.
A lányzót láthatóan felbosszantja
a szép kamasz meghökkenése. Sanda
oldalpillantást vet feléje. Pőre
hasát és mellét elfordítja tőle,
de barátságát fenntartja opálan
fénylő hátulja égi mosolyával.
 

(Victoria, B. C., 1985)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]