Egynémely amerikai költőnek
|
Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod
(Schopenhauer)
|
| Legelsőnek a szépséget dobtátok ki a versből, utána a zenét. |
| Whitmantól a barbár szószátyárságot örököltétek, nem az erejét. |
| Folyton hamis asszociációkat köptök, mikben nincs se lélek, se test – |
| lisztet fingó bohócok, nyolcvan éve nem mondtatok még semmi lényegest. |
|
| Amit írtok, azt nem tudjuk dúdolni, szavalni, magunknak felmondani, |
| az élet útján senkit sem kísértek mint Verlaine, Heine, Catullus, Ady. |
| Papjaitok érzelmek s látomások híján teóriákat gyártanak, |
| és összes műveitek elsüllyednek egy trágyadombnyi elmélet alatt. |
|
| Nem látjátok, hogy mindenki ujjával fülében, menekül előletek? |
| Kísérletezők, hol van az eredmény, mit izzadtan kikísérleteztetek? |
| Ellenköltők, kultúránk temetésén búcsúztatót ropogó alfelek, |
|
| kollázs-csirizelők, mit mond a kollázs? Dadaisták mint dadadogtatok? |
| Olvasatlan s olvashatatlan népség, ti hoztátok ránk, hogy a vers halott, |
| szürrealisták, hol a szürreális és absztraktok, mit absztraháltatok? |
|
|
|