Kastély Sussexben
| A selymes gyepszőnyeg fél mérföld hosszú. |
| S a mozdulatlan, óriási fák |
| magányuk merev hálókabátjában! |
| Itt állnak, mióta az Armadát |
| elfújta a vihar. Vagy ötven autó |
| közé csúszunk a parkolóhelyen. |
| Fiamnál nyaralok. Délutánonként |
| kastélyt kastélyra látogat velem. |
| Odabent halk, szemlélődő csoportok |
| a híresebb festményeknél. De mit |
| csodálnak? Tudor Erzsébet királynő |
| tizenkét sorban csüggő gyöngyeit, |
| szúrós szemét, komisz nagynéni arcát? |
| vagy Stuart Károly tűznél veresebb |
| palástját nézik és irígylik tőle, |
| hogy boldog volt s oly sok nőt szeretett? |
| E véres korba vágyódnak csak vissza, |
| s a többi termen átfutnak, mivel |
| a Györgyök, az utazók s a füvészek |
| unalma már senkit se érdekel? |
| Vagy Perugino képeit vizsgálják, |
| Claude Lorraint, van Dycket, Largillière-t, |
| meg Turnert, kinél barna ködöt öltött |
| a város, mint kint a nyárvégi kert? |
| A történelembe, a művészetbe, |
| a múltba menekülnek a jelen |
| elől? avagy a bútorok szépsége, |
| a bőrbe kötött könyvtár érdekel |
| Montaigne-nyel, Erazmussal meg Voltaire-rel, |
| a szőnyegek s a régi nagyurak |
| ízlése, akik kandallójuk mellett |
| vasvértben festtették le magukat? |
| Így járkálunk. A zárt, fehér nagyajtó |
| mögött a kastély ura él, aki |
| csak kölcsönadta a Nemzeti Trösztnek |
| házát, melyet nem tud fenntartani. |
| Vajon – tűnődöm –, ha itt bolyong éjjel |
| kísértetnek a boltívek alatt, |
| mit gondol rólunk, a látogatókról, |
| kikből a legjobb, a leggazdagabb, |
| a legkülönb után sem marad, nemhogy |
| íly kastély, íly kert, íly képtár, de egy |
| szobasarok avagy ajtókilincs sem, |
| melyet mutatni lenne érdemes. |
|
| Négy óra után itt ülök fiammal |
| s tortát eszünk a teaházban, lent |
| az alagsorban. Folytatni szeretném |
| a kérdezést, de megzavar a csend. |
| Körülnézek. Négy vagy öt tucat angol |
| az asztaloknál: hölgyek meg urak |
| túl a hatvanötön. Andris az egyetlen, |
| ki harminc évesnél fiatalabb. |
| Megkérdezném fiamtól: mondjad, húsz év |
| múltán e sok szépségből mi marad? |
| De nem szólok. A némaságban hallom, |
| hogy a kastélyok összeomlanak. |
|
(Parham, Dél-Anglia, 1984) |
|
|