Zsuzsa halála évfordulóján
| Húsz éve múlt. Nem hagytál el egészen: |
| mondataid szépségét hallatod, |
| galambszürke szemeddel szembenézel |
| velem, ahányszor egyedül vagyok; |
|
| szőke hajad vegyül az esthomályba, |
| s hűs éjeken olykor mellemhez ér |
| a Semmiből melled parabolája. |
| Köszönet néked a kíséretért. |
|
| Ez végső búcsúnk. Réges-rég letettem |
| a viszontlátásról, mert lehetetlen. |
| A Fény ránk kétszer sose tárja ki |
|
| kapuját. Külön veszünk el a ködben. |
| De, míg vagyok, itt lebegnek előttem |
| szemöldököd kolibri-szárnyai. |
|
|
|