A szonett

A tökéletes vers délibábjával kecsegtet; írd át, javítsd, hogy elérjed a célt, melyhez rövid egy emberélet. Rutin? tehetség? ihlet? csak hátráltat. Préseld, kondenzáld, másként rossz szonett lesz, tizennégy sorba gyömöszölj hetven sort. Egyetlen fölös jelző mindent elront. Tarts írószert a padlón ágyad mellett, ahogy Petrarca tette, hátha éjjel jobb dolgok jutnak eszedbe mint ébren. Szenvedj! S ha nem tudod az utolsó sort, a pánik már a legelsőnél elfog és abbahagyod. Pedig ez a legjobb ladik, melyen eléred az utókort.