Gyerekkor az első világháborúban
| Nagy mecklenburgi lovak fonott, szőke |
|
farokkal; a házban ostorfonó; |
| a fűszeres fűrészporos padlóján |
|
kék papírba tekert cukorsüveg; |
| a veres nyakú Száraz mészárosnál |
|
féldisznók lógnak kampókon; a borbély |
| cintányérját rémes szelek cibálják; |
|
és minden télen befagy a Duna. |
|
| A nők fűzőbe szorított derékkal. |
|
Nagy mellek dombvidékén serdültem fel, |
| örök árnyékban. Ily keblek növését |
|
manapság már nem tűri a divat. |
| A férfiak kemény ingmellet hordtak, |
|
páncélt, s botot nemesi kard helyett. |
| Úgy jártak, mint a bábszínházi bábuk: |
|
sehol egy kecses, könnyű mozdulat. |
|
| Nyomott világ. A felnőttek pompásan |
|
titkolták, hogy szenvedélyeik vannak, |
| csak nékünk voltak, gyermekeknek, kik, |
|
ha tehettük, belerúgtunk egymásba, |
| de főként nékem, ki a negyedik |
|
emeleti erkély mellvédjén jártam |
|
| éjente a holdkórosok balettjét, |
|
hogy felkészítsem magam versírásra |
| s az élethez, mely nem örömtanya. |
|
Pedig köröttem a világ, az élet, |
| családom s a lakás oly mozdulatlan |
|
volt, mint hogyha örökké tartana. |
|
|
|