Az első világháború idején
Nagyapám mindennap levitt sétálni, |
hogy bemutassa nékem a világot. |
Más fiúkat más nagyapák vezettek. |
Szakállukkal V. György királyhoz |
|
hasonlított mind. Ha ismerték egymást: |
nékem a másik nyugdíjas adott |
csokoládét zsebből, míg nagyapámtól |
a másik kisfiú drazsét kapott. |
|
Mondják: így ment a kiegyezés óta. |
Csak egy öregurat ismert a város, |
ki kávéházban megspórolt harmadik |
|
kockacukrát áldozta a szokásos |
csokoládé helyett. Már nem láthattam |
az illetőt. Úgy hívták: Arany János. |
|
|
|