Mellbimbód mint…

Mellbimbód mint a kibuggyanó vércsepp.
Naponta megpendítem a héthúros
hangszert, hogy újból megnyerjelek téged,
várárokban éneklő trubadúrod.
De ha már feláldozod magad értem,
úgy mért jöttél ily fiatalon hozzám,
s nem azután, hogy az illanó élet
fényében még egy keveset napoztál?
A magános magasban raktunk házat,
hol sárgarigó fütyül a fülünkbe.
Másokhoz gőg köt, egymáshoz alázat.
Mindent elvettem és megkaptam tőled.
Nagy társaságban s az utcán letérdelsz
elém, hogy megkösd a cipőfűzőmet.
 

(Toronto, 1981)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]